Karakószörcsök régen...

Az erdőben többek között egy görbefa volt a határjel. 1786. november 12-én az erdőbe gyülekeztek közt versengés támadt az elkülönítő vonal megsértése miatt, a versengésből verekedés támadt, s eközben Persaics Lászlót agyonverték. Az eset a vármegye elé került, ahol ítéletként a görbefa kivágásáról döntöttek.

Neve hallatán sokan mosolyognak, de jelentését kevesen ismerik. Az egyik magyarázat szerint az előtagja a szláv Krakov vagy Krakkó hely- és víznévből képződött, utótagja pedig galagonyást jelent. „Magyarra” fordítva tehát Karakószörcsök: Galagonyáshely.

Egy másik magyarázat szerint a falu Szent István felesége, Gizella királyné birtoka volt. A veszprémi királynéi vár körülötti községek a vár katonái, nemesi várjobbágyai voltak. Akkoriban az ittenieket árkibányaszürcsöki várjobbágyoknak nevezték, a települést pedig Árkibányaszürcsöknek.

Először 1288-ban tűnt fel Zurchuk néven, később – 1426-ban – már Karakozurchek. Először királynéi birtokként szerepelt, majd kisebb nemesek birtokolták. Az egytelkes kisnemesek 1488-ban négy forint országos adót fizettek. Tehát már a középkorban nemesi falunak számított, bár néhány jobbágy is élt már itt ekkor.

A török időkben elpusztásodott, lakatlanná vált. A dézsmaszedők 1571-ben már pusztának mondták, s csak 1603-ban került ismét az adószedők jegyzékébe. Ekkor csak egytelkes nemeseit említik, jobbágysága nincsen. A faluban élő zsellérréteg a XIX. század elején is csak kis hányada volt a nemességnek.

A lakosság őstermeléssel és szőlőműveléssel foglalkozott. A Somlóhegy nagyszőlősi részének szőlőbirtokosai között már 1542-ben szerepeltek a karakószörcsöki szőlősgazdák. Népessége a középkorban is magyar anyanyelvű volt, nagyobbrészt római katolikus, kisebb részt evangélikus hitű lakossággal. Iskolájában 1771-től 1980-ig tanítottak.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem ideje alatt az egész vármegye a kurucok zászlaja alatt harcolt, így sok karakószörcsöki gazda is.

Mikor Napoleon Magyarországra támadt, a veszprémvármegyei nemes felkelők táborában is ott voltak a község lakói és a Győr melletti csatában vitézkedtek. A francia hadjárat hullámai érintették a községet is. A franciák megszállták a községet, élelmet innivalót követeltek, bementek a templomba, az egyházi ruhákat magukra öltötték, az oltárról a gyertyákat elszedték, meggyújtották.

1849-49-ben a vármegye községeiből összeállított bakonyi szabadcsapatban harcoltak, főleg a Dráva mellett a horvátok ellen és Komáromnál.

A község lakói az első világháború alatt a császári és királyi 19. sz. győri gyalogezredben, a magyar királyi 20. sz. nagykanizsai honvédgyalogezredben, a magyar királyi 7. sz. pápai honvédhuszárezredben szolgáltak, közülük huszonhatan hősi halált haltak.

Vasútállomás 1950-ben

Karakószörcsöki vasútállomás 1950 körül.

Karakószörcsök népessége a múlt században lassan, de egyenletesen fejlődött egészen 1910-ig, 1828-ban 579 fő, 1851-ben 686, 1890-ben 713, 1910-ben pedig 725 lakosát írták össze. Ebben az időben kezdődött meg a mezőgazdasági proletariátus elvándorlása a községből. Ezért, és az alacsony természetes szaporodás miatt erősen megfogyatkozott a lélekszám, 1969-ben már csak 520, 2001-ben 320 fő. Mostanra ez a drasztikus népességfogyás megállt, 2011-ben a lakosságszám 319 fő.